Kőbánya-Kispest Végállomás
A dőlésszöget beállítva kényelmesen fekszel hátra,
Agyadban a fokszámok alteráltan szólalnak.
Kezeidet széjjeltárva magadba gyűjtöd az ihletet,
Mint fotoszintéziskor a pálmafák, testedbe zárod az életet.
ref.:
Mit kérsz, mit kívánsz?
Csináljunk ma valami mást
együtt
együtt
Csak végre kezdjük,
ne késsen sokat a folytatás.
ne késsen sokat a folytatás.
Fenn az égen a kéken,
Olyan készen, hogy az már szégyen.
Kőbánya-Kispest Végállomás!
A szó már régen elszállt és a papírt a tűzbe vetetted,
A maradékból sodortál, az eszednek egy elengedhetetlen lételemet,
Amitől az elméd kitárul, és az összes fájdalom elhárul.
Tudod, hogy mit kell tenned, és hogy kell a végén vétkezned!
ref.
Miskolc
Ködös Észak- Kelet,
Itt hosszabbak a telek.
A Vasgyár száraz salakjától
Porzanak a terek.
A kocsmák korán zárnak,
A buszok meg ritkán járnak.
Ha megkívánod, a Szinva utcán
Olcsó lányok várnak.
A legtöbb persze nem szép,
Csak az eső mossa testét.
Nyomor szülte tolvaj
Így tölt minden estét.
ref.:
Keserű és néha édes,
Avasi után a mézes.
Talán még egyszer belefér.
Keserű és néha édes.
Ismerős hangja érdes,
A városnak, hol a reggel ér.
Keserű és néha édes.
Ha maradsz, a jövő kétes.
A mondat a pontnál véget ér.
A legtöbb persze nem szép,
Csak az eső mossa testét.
Nyomor szülte tolvaj
Így tölt minden estét.
Az átlag gyorsan vénül
Fogak vagy munka nélkül.
A Bulgár ipari hulladékán
Egy újabb Tesco épül.
ref.
Hová való
Úgy tűnik, te már színeket is látsz,
míg ugyanaz a világ nekem fekete-fehér.
Csak félek tőled, ezt éred el,
ha a kezed eltaszít, de a szemed még kér.
Egy szekrény aljába egy dobozba kerülsz,
onnan kiabálsz majd néhány éjjelen.
A múlt voltam neked én, te a jövő nekem,
úgy csúsztunk el, hogy közben nem lettél jelen.
Refrén:
Régi már az emlék és így nem is olyan jó
Rémlik, hogy az örökké még több volt, mint egy szó
Ha mégis visszajössz úgyis zárva az ajtó
Van valahol egy kulcsod,
de rég nem tudod,
hová való
Még nem álltunk készen, nevetnem kéne az egészen,
megszoktam azt is, hogy ne szokjalak meg.
Hiába sírsz már, most nagyon úgy fest,
nem lettünk egy lélek, csak két test.
Refrén
Különleges éjszaka
Különleges éjszaka,
megcsapott a bor szaga,
meg az a pár üveg, amit otthon ittam,
mielőtt ide jöttem volna.
Kérlek drága félre ne értsd,
de egy-két deci élvezetért,
odaadnám az egész életem,
tudva azt, hogy velem vagy még.
Refrén:
Most kell azt, hogy érezd,
hogy meghódít ma éjjel,
egy réges-régi ének, mely egybe forraszt minket!
Mind, ki együtt vagytok
énekeljétek, hogy
a földön minden ember, hallja, hogy mi is vétkezünk!
Elmondom, mert nem zavar,
az egész testem lázban van.
Vártam sokat, míg valaki egyszer,
lehűtené a vágyaimat.
Refrén
Ne feszítsd túl a húrt
Ordítottad, hogy szóljon hangosan az élet,
teli torokból, mert nem tehettél mást.
Kérdezted, hogy mért ér mindig véget,
miért marad mindig csak az ordítás?
Refrén
De whisky üvegből, cigi az ízért
egy darabig vigaszt nyújt,
csak a pohár aljáról szól utánad egy hang:
Ne feszítsd túl a húrt!
Minden hét csak négy napos, ennyiről van emlék,
látom, hogy úszol az árral el, pedig a kezemet fogtad nemrég.
Az üveghez nyúlsz, már ismerős a fogás,
máskor okosabb lennél, de hazai pályán annyira más!
Refrén kécceris.
Egy falat kenyér
Mindenki másmilyennek lát,
ahogy megfogom az üveg nyakát,
nekem ennyit ér.
Hátammal látom,
hogy ki a barátom,
vagy az, aki elmegy egy sörér'
(VAGY: paraszt, aki nem megy el sörér' - Holló Dávid verzió)
A rakenroll egy falat kenyér!
Mindenki épp olyannak lát,
ahogy a sarkon álló lányt szokás,
nekem ennyit érsz.
És most már látom, hogy te vagy a barátom,
felest, azért hozzál még nekem.
Refrén
Sikít a gitár, bepisilnek a lányok,
Megszólal a rock'n'roll,
Két kezemben, három havertól
négyféle alkohol.
Ha mindenki kezét a levegőben látom,
azt qrvára élvezem,
mert itt vannak a haverok, és ilyenkor sörrel
tele van a két kezem.
Elmúlik majd az az idő, hogy egy sarki
kocsma színpadára álltál,
és a többivel kiabáltál,
mert zsong a fejedben még az a kép,
amiért tolod azóta is a rockzenét
amit a sok hülye meg nem ért, míg meg nem élt.
Refrén
